A faluszéli, halványsárgára festett kis ház muskátlis ablakai első pillantásra nem sejtetik a látogatóval, milyen különleges dolog vár az ide érkező látogatóra. A kopogtatásra Juliska néni ajtót nyit, betessékeli a vendéget, aki bizony nem is annyira az udvaron tarkálló virágokra, vagy vendéglátója frissen sült almáspitéjére kiváncsi, mint arra, hogy ebben a hétköznapi környezetben – Juliska néni segítségével - elcseveghessen nagybátyjával. S hogy miért kell ehhez a derék asszony segítsége? Miért nem megy a beszélgetés a harmadik személy nélkül? Pofonegyszerű a dolog: Pista bácsi ugyanis a múlt keddtől ugyanis már nincs az élők sorában… Juliska néni halottlátó.
Amikor a belső szobában helyet foglal a kedves vendég, Juliska néni hozzáfog a ceremóniához, amelynek első számú kelléke – hű katolikus lévén – a kereszt és a rózsafüzér. Különféle imák keretében kezdődik a kapcsolatteremtés, amelyet a tudósasszony Jézus és a Szűzanya segítségén keresztül remél megvalósítani.
Lehetséges-e vajon a Megváltünk és édesanyja segítségével halottat idézni? S ha igen, honnan kapta vajon ez az idős, jámbor falusi asszony azt a kiváltságot, hogy napirenden tud így társalogni a túlvilág lakóival? Nem lehet, hogy az említett Juliska néni – felhasználva katolikus hitünk legszentebb tárgyait – valósnak vélt, vagy akár kitalált hazugságokkal eteti információra éhes, fizető “üzletfeleit”? És mit mond erről maga az Élők és Holtak Ura, a mi Mindenható Istenünk?
A Szentírásban maga Isten tiltja népét el a halottlátóktól, jósoktól, tudós személyektől: “Ne akadjon közted senki, aki fiát vagy lányát arra készteti, hogy tûzön menjen át; aki jövendõmondásra, varázslásra, csillagjóslásra vagy boszorkányságra adja magát; aki bûbájosságot ûz, szellemet vagy lelket kérdez; aki halottat idéz. Mert aki ilyet tesz, utálat tárgya az Úr szemében; az Úr, a te Istened emiatt az utálat miatt ûzi el ezeket a népeket elõled. Légy egészen hû az Úrhoz, a te Istenedhez.” (MTörv 18, 9-15).
Az Úr világosan mondja meg: mindenféle ilyen tevékenység tilos, és bizony – tetszik, vagy nem tetszik – utálatos az Isten színe előtt.
Napjaink jósai, újkeletű halottlátói könnyen megtévesztik az embert. Kinek is jutne eszébe, hogy a jámbor kinézetű, feketébe öltözött falusi asszony, aki szinte minden egyes misére rózsafüzérrel a kezében érkezik, Isten által tiltott tevékenységet folytat… Hogy Juliska néni halottlátása, jövendőmondása nem a Mindenható, hanem valójában a Sátán ügyét szolgálja, hiszen teljes egészében ellentmond az előbb említett isteni parancsnak.…
Hasonló eset történt Pál apostollal is, aki utazása során egy igaz jóslatairól elhíresült leánnyal találkozott. A leányt mindenki tisztelte, mert jövendőmondásával elősegítette környezete mindennapjait, sőt még Pál apostol térítő munkájának is kedvezett látszólag. De hogyan kezelte ezt a dolgot Pál? Nézzük csak meg közelebbről: “Egyszer, ahogy az imádkozóhely felé tartottunk, találkoztunk egy jós szellemtõl megszállt leánnyal, aki jóslásaival nagy hasznot hajtott gazdáinak. Pál után és miutánunk szaladt, és így kiáltozott: "Ezek az emberek a fölséges Isten szolgái, s az üdvösség útját hirdetik nektek." Ezt több napon át megismételte. Pál már bosszankodott miatta, hátrafordult és rászólt a lélekre: "Parancsolom neked Jézus Krisztus nevében, menj ki belõle!" Ki is ment akkor mindjárt.” (ApCsel 16,16-18)
Nyilvánvaló, hogy egy jóslat igaz is lehet, sőt jótettet is szolgálhat látszólag, hiszen a Sátán akár igaz állítással is beférkőzheti magát az emberek közé. Nekünk, keresztényeknek azonban még így, bekövetkezett jóslatokkal takarózva sem szabad a jövőt fürkészni és elhunyt hozzátartozóink felől érdeklődni, hiszen maga Isten tiltja ezt meg nekünk. Ne a jövendőt kutatva, halottakat idézve próbáljunk megérteni egy töredéket Isten hatalmas tervéből, hanem az isteni Gondviselésre hagyatkozva igyekezzünk imával, a Szűzanya és a szentek közbenjárását kérve irányítani az éltünk hajóját - ahogyan maga az Úr kívánja meg ezt tőlünk.
Az Atya “nagyszerű erejét Krisztusban mutatta meg, amikor a halálból feltámasztotta, s a mennyben jobbjára ültette, minden fejedelemségnek, hatalomnak, erőnek és uralomnak, s minden néven nevezhető méltóságnak fölé emelte, nemcsak ezen a világon, hanem az eljövendőben is” (Ef 1, 20-21). Miért keresünk, kutatunk hát számunkra ismeretlen hatalmakat? Miért választjuk a Sátán kinyilatkoztatásait az Istené helyett? Miért hiszünk jóslatokban, horoszkópokban, babonákban és szerencsehozó amulettekben? Miért kopogjuk le jósorsunkat az ebédlőasztal fáján? Nem kellene-e inkább annak hinni, és abban bízni, aki minden hatalom ura – a rólunk gondoskodó, minket szerető Istenüknek? Hiszen egy hajszál se marad fejünkön megszámolatlanul az ő tudta nélkül… Miért dobjuk el Urunkat, és futunk lelkesen Juliska néni, a halottlátó asszony otthonába, aki Krisztus keresztjét, a rózsafüzért, a szenteltvizet és egyéb szent dolgokat használja fel arra, hogy – talán tudva, talán tudatlanul - az alvilág gonosz urát szolgálja?
Segítsünk az ilyen Juliska néniken! Mondjuk el nekik, hogy mesterségüket tiltja az Isten, mert ellentmond az isteni gondviselésre való ráhagyatkozásnak... Ne dőljünk be a jámbor, vallásos színben feltüntetett halottlátásnak – a kereszt és a rózsafüzér használatától még nem lesz más a helyzet: hatalmas Istenünk titkait kifürkészni akaró kíváncsiságunknak pénztárcánk – és ami ezerszer rosszabb – lelkünk üdvössége láthatja kárát.

Bálint Lajos, Fülek