Január 12-én, csütörtökön Brüsszelben Reinhard Marx bíboros, München-Freising érseke, a COMECE elnökhelyettese ismertette a nyilatkozatot, amelynek címe: „Szociális piacgazdaság Európában”. Válaszként az Európát sújtó jelenlegi gazdasági és pénzügyi válságra, a COMECE püspökei javasolják, hogy a Közös piacot a szociális piacgazdaság felfogásának megfelelően fejlesszék tovább. Ezáltal az Európai Unió szolidáris és felelős közösséggé válhat. A főpásztorok kifejtik véleményüket a rendkívül versenyképes szociális piacgazdaságról, amely a Lisszaboni Szerződés életbe lépése óta az Európai Unió egyik célkitűzése.

Ez a politikai koncepció, amely főleg a német nyelvű országokban terjedt el, de jelen van például a lengyel alkotmányban is, általánosságban a következőt jelenti: a piac szabadsága, amelyhez kapcsolódnak a versenyképes gazdasági eszközök, a szolidaritás alapelve, a társadalmi egyenlőség mechanizmusai, vagyis az állam által biztosított széleskörű szociális védelem. A nyilatkozat célja, hogy mindezt megtöltse tartalommal – olvassuk a COMECE tájékoztatójában.

A püspökök hangsúlyozzák az ingyenesség, az ajándék jelentőségét a szociális piacgazdaságban. A piac önmagában véve nem antiszociális. Ha megfelelően rendezett, akkor a találkozás, a kapcsolatteremtés helyévé válhat. A nyilatkozat emlékeztet a konkurenciának a piacgazdaságban betöltött pozitív szerepére, ugyanakkor elítéli a pusztán profitirányú gazdaságot.
A püspökök utalnak arra, hogy végső soron maguk a fogyasztók határozzák meg fogyasztói szokásaikkal Európa és a világ gazdasági életének jelentős részét. Minden gazdasági döntés erkölcsi következményt von maga után. Szükség van tehát olyan kultúrára, amely kialakítja az állampolgárok felelős fogyasztói szemléletét. Újra kell gondolni az Unió és a tagállamok illetékességének felosztását a szociálpolitikák terén. A Nyilatkozat erőteljes felhívást intéz a felelősökhöz a fenntartható fejlődés gazdasági és etikai alapelveinek tiszteletben tartására. Európában és az egész világon szükség van arra, hogy intézményesen biztosítsák a környezetvédelmet.

A COMECE püspökei arra szólítják fel az Európai Uniót, hogy kötelezzék el magukat a hosszú távú fejlődésben, egy olyan hiteles világpolitikai tekintély kialakításában, amely a gazdasági leleményességen túl figyelembe veszi az igazságosságot és az ökológiai felelősséget. Szükségünk van szolidáris és felelős közösségre ahhoz, hogy életre hívjuk az Európai Unióban a szociális piacgazdaságot. Mi, európaiak csak így kerekedhetünk felül a jelenlegi súlyos válságon és az egész világnak végre hatékony tanúságot tehetünk az igazságosságról és a békéről – írják a Nyilatkozatban a COMECE főpásztorai.

Vatikáni Rádió

A gyógyulás szentségeinek fontossága áll XVI. Benedek üzenetének középpontjában, amelyet a február 11-i Betegek Világnapjára írt. Témáját Lukács evangéliumából választotta: „Kelj föl, menj! Hited meggyógyított téged.” (Lk 17,19).

A betegek és a szenvedők találjanak biztos kötelékre a hitben – így buzdít a Szentatya üzenetében. Hangsúlyozza: aki hisz, soha sincs egyedül. Lelki közelséggel fordul különösen a betegekhez és azokhoz a papokhoz, akik a kórházakban tevékenykednek és akik arra kaptak meghívást, hogy a betegek igazi szolgálói legyenek. Krisztus példája nyomán a hívek pedig hajoljanak meg az ember anyagi és lelki szenvedése előtt ezek meggyógyítása érdekében. A pápa kiemeli a gyógyulás szentségeit, vagyis a bűnbánat szentségét és a betegek kenetét, amelyek természetes beteljesedése a szentáldozásban megy végbe. Ezek a szentségek előtérbe helyezik a fizikai egészség és a lélek megújulása közötti kapcsolatot.

Aki a betegségben az Úrhoz imádkozik, biztos abban, hogy Isten és az egyház szeretete sosem hagyja magára. A bűnbánat szentségében, vagyis a gyónás orvosságában a bűn nem válik kétségbeeséssé, hanem találkozik a szeretettel, amely megbocsát és átalakít. Ezért a szenvedés pillanata ahelyett, hogy kétségbeeséssé válna, átalakulhat az önmagunkhoz való visszatalálás kegyelmi időszakává, amely során átgondoljuk életünket és hibáinkat, ahogy a tékozló fiú is tette. XVI. Benedek annak a reményének ad hangot, hogy a betegek kenete, mint szentség nagyobb értékelésre talál és a többihez képest nem tekintik alacsonyabb rendűnek. A pápa hangsúlyozza, hogy a betegek szentsége nagyobb figyelmet érdemel ma a teológiai gondolkodásban is és a betegekre irányuló lelkipásztori tevékenységben.

A pápai üzenet végül hangsúlyt fektet az Eucharisztia jelentőségére. A betegség pillanatában az Oltáriszentséget magunkhoz véve egyedülálló módon hozzájárul a belső lelki átalakuláshoz. A beteget ugyanis összekapcsolja azzal a jézusi felajánlással, hogy az Atyával eggyé lett az emberiség üdvözítése érdekében. A Szentatya ebből kiindulva arra buzdítja az egész egyházi közösséget és különösen a plébániákat, hogy szenteljenek figyelmet arra, hogy a betegek és az idősek rendszeresen részesülhessenek szentáldozásban.

Vatikáni Rádió

Ez alkalommal Karácsony nyolcada, Újév vasárnapra esik: ezért a liturgia dec. 30-ára, péntekre elővételezi Szent Család ünnepét. Újévkor Máriára, Isten anyjára és Jézus névadására emlékezünk, és már évek óta január elsején tartjuk a Béke Világnapját. Az ünnepek egybeesése miatt most három témáról elmélkedünk röviden.

„Amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és a törvény alattvalója lett.” (Gal 4, 4). Mária Isten megtestesült Fiának anyja lett, Istenanya. Ebben áll minden méltósága: Anyja az Atya Fiának és anyja mindazoknak, akik Jézus Krisztus titokzatos testéhez tartoznak: a keresztény hívők, akiket Isten, Fia Lelkének kiárasztásával gyermekeivé fogad. Mária újszülött gyermekének a körülmetélés szertartásakor a JÉZUS nevet adták, amint azt az angyal előre jelezte, mielőtt fogantatott. (Lk 2, 21) Jézus neve üdvözítőt jelent. A mai szekularizmustól, teljes evilágiságtól és istentagadástól áthatott nyugati társadalmakban, amikor az emberek az ezotéria különböző formában, okkult jelenségekben és pótvallásokban keresik az üdvöt, amikor vallásalapítók, próféták és guruk lépnek föl, mi keresztények megvalljuk, hogy nincs másban üdvösség, egyedül Jézusban.(Csel 4, 12)

Betlehemben és Názáretben ott találjuk a gyermek Jézus mellett Máriát és Józsefet. Karácsony nyolcadában a Szent Családra is emlékezünk. Most a Család Éve végén különösen is Jézus, Mária és Szent József oltalmába ajánljuk a keresztény családokat. A család a társadalom alapsejtje és hit bölcsője, az evangélium hirdetésének első környezete, a hit átadásának pótolhatatlan helye. A pápák „családegyházról” is beszélnek Manapság sokat hallunk a házasság és a család válságáról. Persze válságban van az egész világ, az Istentől elszakadt emberiség. A család válságával (próbaházasságok, válások) függ össze az egész a társadalmi élet szétziláltsága, az ifjúság nevelésének hiánya, a fiatalok bűnözése, nem is szólva a papi és szerzetesi hivatások megfogyatkozásáról. Családbarát politikára van szükség, hogy a családok égető gazdasági-társadalmi problémáit megoldják. Ez alapvető feladata a felelősöknek. De itt is, mint az emberi élet minden viszonylatában, a gazdasági/társadalmi kérdések megoldásához etikai normákra, erkölcsi megújulásra van szükség. És ebben a keresztény hívőknek, házasoknak, családoknak élenjáró szerepük van: tanúságot kell tenniük az Evangéliumi életről.

Végül újévkor megemlékezünk a Béke Világnapjáról. XVI. Benedek erre az évre a következő témát jelölte meg: „A vallás szabadsága, a békéhez vezető út.” Idézzünk a pápa üzenetéből: „Megköszönöm azon kormányok munkáját, akik azon fáradoznak, hogy enyhítsék ezen embertestvéreink szenvedéseit, és arra hívom fel a katolikusokat, hogy imádkozzanak hittestvéreikért, akik az erőszaktól és a vallási türelmetlenségtől szenvednek, s legyenek velük szolidárisak. Ennek kapcsán fontosnak éreztem, hogy megosszak mindnyájatokkal néhány gondolatot a vallásszabadságról, amely a békéhez vezető utat jelenti. Fájdalmas ugyanis azt látnunk a világban, hogy a világ egyes tájain valaki nem vallhatja és juttathatja szabadon kifejezésre a vallását, hacsak nem az életét és személyes szabadságát kockáztatva. Más országokban csendesebb, kifinomultabb formái vannak az előítéleteknek és a hívekkel és a vallási szimbólumokkal kapcsolatos szembenállásnak. Jelenleg a keresztények jelentik azt a vallási csoportot, amely a legnagyobb számban szenvedi el az üldöztetést hite miatt.”

Szívleljük meg a Szentatya felhívását! És most 2011/2012 fordulóján adjunk hálát az Úrnak az elmúlt esztendő természetes és természetfeletti ajándékaiért, és kérjük a kegyelmet, hogy az újesztendőben új szívekkel dicsérhessük Jézust, minden ember Üdvözítőjét.
(Lk 2, 16-21; Gal 4, 4-7)

Vatikáni Rádió

„Amikor megszületett Jézus a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében, íme bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: Hol van a zsidók újszülött királya? Mert láttuk az ő csillagát feltündökölni és azért jöttünk, hogy tisztességet tegyünk neki.” (Mt 2,1-2)

Máté evangéliuma szerint Jézus születését követően pásztorok és királyok járultak a kisded elé, hogy hódoljanak előtte és elvigyék neki adományaikat. Mi magunk is, gyermekeinkkel, unokáinkkal, családunkkal az éjféli szentmisét követően a templomunkban felállított Betlehem elé járulunk, hogy lerójuk tiszteletünket a remény csillaga előtt, aki kisgyermekként fekszik előttünk a jászolban. E régi hagyomány a keresztények számára évszázadok óta fontos esemény, akik azóta is követik a pásztorok és a napkeleti bölcsek tettét Jézus születésének hallatán.

Kik is voltak ők? Mit tudunk róluk? Ma hogyan élnek a hagyományban ezek a messze földről jött királyok? Az apokrif evangéliumok, az egyházatyák írásai, és a művészeti alkotások, ábrázolások nagy segítségünkre lehetnek a napkeleti bölcsek történetének, eredetének felderítésében, akikről manapság azt tudjuk, hogy Gáspárnak, Menyhértnek, Boldizsárnak hívták őket, és kincses ládáikban aranyat, tömjént és mirhát hoztak az újszülött kis Jézusnak messze földről érkezve Betlehembe egy csillagot követve.

Természetesen hosszan lehetne vizsgálódni és gyönyörködni az egyházművészet csodálatos remekműveiben, amelyek a királyok hódolatát örökítik meg felfedezve számos kis részletet, köztük olyanokat is, amelyeket talán ma már elfelejtettünk és nem ismerünk. Szemlélődve azonban könnyen megérthetjük, hogy a jelképes személyekké vált királyokban – akikről elmondhatjuk, hogy az akkor ismert három nagy földrész küldöttjei voltak és korukat tekintve az emberi élet három fontos időszakát, a fiatal-, érett-, és időskort jelenítik meg – az egész világ tiszteletét tette a Megváltó előtt. A fiatal és sötét bőrű Gáspár Afrika, míg a turbános érett férfi, Menyhért Ázsia, végül pedig az idős Boldizsár, Európa küldöttje volt. Királyként hódoltak a kis Jézus előtt elismerve ezáltal azt, hogy az egész világ hódol Isten Fia előtt, aki emberré lett és eljött közénk.

A három királyok ma is tovább élnek köztünk. A németországi Köln városában található ereklyetartó, amely – a hagyomány szerint – magában őrzi a bölcsek csontjait, keresztények zarándokhelyévé vált. A kölni dómban lévő művészeti remekmű a francia ötvös mester, Nicolas de Verdun nevéhez, összetéveszthetetlen művészetéhez fűződik, aki munkáját az 1180-as évek elején készítette számos apostolt és prófétát, valamint Krisztus életének egyes eseményeit megformálva a domborművekben. A 2 méter hosszú ereklyetartó három részből áll: kettő képezi a tartó alapját, míg a harmadik elem felül helyezkedik el. Fából készült, amelyet arannyal és ezüsttel vontak be.

Vatikáni Rádió